Tramiel és a Commodore alapítása
A Commodore Inc-t a Lengyel származású Jack Tramiel alapította 1954-ben. Tramiel a hadseregtol való leszerelése után írógép javítással foglalkozott. Majd hamarosan Kanadába költözött, ahol már importálással és eladással is foglalkozott. A Commodore-t az Atlantic Acceptance Corporation támogatásával alapította meg. A Commodore eloszor mechanikus számológépek gyártásával foglalkozott. Ezek fejlesztését az Atlantic Acceptance-tol vett kölcsönökkel fedezték. 1965-ben az Atlantic Acceptance becsodölt. Ez kishíján a Commodore végét is jelentette. Ekkor jelent meg Irving Gould, aki 400.000$-nyi részvény felvásárlásával megmentette a céget.
A Commodore termékei: néhány számológép és egy LCD kijelzős óra
Természetesen hamar megjelent a konkurencia. Elsoként épp a Texsas Instruments. Mivel az O általuk készített chip-re épült a számológép, jelentősen olcsóbb volt számukra az előállítása. Emiatt a Commodore-nak hamarosan komoly veszteséggel kellett számolnia. Tramiel persze hamar átlátta a probléma okát. Mivel a Texsas Instruments saját maga gyártotta a számológéphez szükséges chipeket sokkal olcsóbban tudta előállítani. A megoldás tehát az lett volna, hogy a Commodore is saját maga állítsa elő az alkatrészeket, vagy új cégeket von be. Csakhogy ez óriási befektetést igényelt. Amit ismét Irving Gould finanszírozott meg, azon az áron, hogy a Commodore összes részvényét átadta neki.
Tramiel tehát felvásárolta a MOS technologyt. A MOS (később CSG) élén Chuck Peddle-vel, már több projekten dolgozott; hamarosan kifejlesztette a 6502-es processzort, amelyet nemcsak a Commodore gépekbe, hanem az Apple I és Apple II-be is beépítették.
A késobbiekben Tramiel az Apple-t is fel akarta vásárolni, de végül nem sikerült megegyezniük Steve Wozniak-kal.
Az első Commodore számítógépek
A MOS egy másik projektje egy modulokból álló számítógép volt, amelynek a központi egysége 1 KB memóriával és LED kijelzovel készült, és természetesen a6502-es chipre támaszkodott. Hamarosan elkészítették a Commodore verziót is belőle. Peddle ebben látta a jövőt, ezért meggyőzte Tramielt, hogy finanszírozza a további fejlesztéseket. Tramiel nem akart számítógép fejlesztéssel foglalkozni, de azért adott fél évet Peddlének, hogy elkészítse a gépet. Sikerült is. A legközelebbi számítógépes vásáron bemutatták az új gépet, amely a Commodore PET nevet kapta (Personal Electronic Transactor). A gép nagy sikert aratott és hamarosan nagy mennyiségű megrendelés futott be.
Az eredeti Commodore PET
Eközben a Radio Shack is piacra dobta a hasonló képességű TRS-80 Modeljét. Olcsóbban és jobb feltételekkel, amelynek következtében a PET eladási mutatói visszaestek. Ennek ellensúlyozása érdekében a Commodore csökkentette a PET árát. Tramiel okulva a Texas Instrument-el történt esetből továbbra is azon dolgozott, hogy a számítógép összes elemét saját maga állítsa elő, illetve a MOS technology. Peddle viszont tartott attól, hogy ez felőrli a csapatot. Hosszabb huza-vona után végül Peddle 1979-ben otthagyta a céget. A PET fejlesztése még folyt néhány évig, de Tramiel új projektbe fogott.
Az első otthoni számítógépek
A 80-as évek elején az Apple és az Atari egyre nagyobb sikerre tettek szert az otthoni felhasználók piacán. Ezért Tramiel úgy döntött neki is ezt kell megcéloznia. A PET fejlesztésével párhuzamosan egy olcsó és jó képességű számítógépen kezdtek el dolgozni. Hamarosan megalkották a VIC-20-at, amely a Német piacon VC-20 néven került forgalomba.
 |
 |
A VIC 20 és eredeti csomagolása
A későbbiek folyamán megjelentek olyan kiegészítő hardverek, amivel szert lehetett tenni jobb grafikus képességekre is.
Ez egyébként jellemző volt az összes Commodore gépre. Mivel a Commodore nem adott ki minden hónapban új gépet, vagy kártyákat (mint manapság PC-n szokás…) a gépei hosszú ideig azonos hardverrel futottak. Ezért jellemző mind a mai napig, hogy – egyrészt - külső cégek, vagy egyszerű user-ek készítettek és készítenek kiegészítő kártyákat, vagy bármilyen hardver elemeket a Commodore gépekhez. Másrészt a programozók, több éves (évtizedes) gyakorlatra tettek szert, újabb és újabb trükkökre jöttek rá, mígnem hihetetlen dolgokat hoztak ki a gépekből.
Néhány ilyen dologra a későbbiek folyamán még kitérek, de egyenlőre, ennyi kalandozás után térjünk vissza a VIC-20-hoz.
A gép alacsony eladási árát úgy sikerült megoldani, hogy egy házba építették az alaplapot a billentyűzettel és nem adtak hozzá monitort, ehelyett a TV-re lehetett kötni a gépet. A VIC-20-at 299,95 dolláros áron dobták piacra, amivel óriási sikert aratott.
A VIC-20 még mindig a 6502-re épült, ami mellé 5 KB memóriát raktak (Csak viszonyítás végett a vele majdnem egykorú Sinclair ZX-81-ben mindössze 1 kb RAM volt, úgyhogy mindjárt bővíteni kellett). A gép lelke a MOS által készített VIC (Video Interface Chip), amely képes volt mind a kép, mind pedig a hanghatások előállítására. A felbontás 176x184 pixel lett, de alaphelyzetben csupán szöveges üzemmód volt elérhető, mégpedig 22 soros, illetve 23 oszlopos megjelenítésben. 16 szín állt rendelkezésre.
Ám a harc újra elkezdődött a Texas Instruments-el amikor is piacra dobták a TI-99/4-es típusukat. Tramiel sikeres reklám hadjárata eredményeképpen viszont a Texas Instruments otthoni számítógépekkel foglalkozó részlege tönkrement.
VIC-20 reklámok, középen William Shatner-rel
A VIC-20 sikerein felbuzdulva a fejlesztők elkezdtek dolgozni a gép továbbfejlesztésén. A gép neve eredetileg VIC-30 lett volna. Végül 1982-ben látott napvilágot a nagy utód; a Commodore 64.
{youtube}PUEI7mm8M7Q{/youtube}
A Commodore 64
A VIC-20 sikerein felbuzdulva a Commodore dolgozni kezdett a gép továbbfejlesztett utódján, ami VIC-30 fedőnéven futott. A gép legfontosabb újdonságai: 64 KB memória, továbbfejlesztett, és különválasztott grafikus vezérlő, valamint hangvezérlő. Az új gép végül Commodore 64 néven került a nyilvánosság elé az 1982-es CES alkalmával, egy érdekes marketingtrükkel. Jack Tramiel kihasználva, hogy a C64 ugyanabba a burkolatba került, mint elődje, a hirdetésekben ennek megfelelően egy VIC-20 képe szerepelt, amelyen a logó éppen nem volt látható, fölötte pedig egy felirat a gép tulajdonosainak ezreit emlegette, míg magáról a C64-rol csak egy apró kis rész szólt, kiemelve a felhasználóknak kínált óriási lehetőségeket. Tramiel következő lépésként a VIC-20 kivételével minden más projektet a háttérbe szorított, és óriási készletet halmozott fel a C64-bol, amelyekkel aztán felkereste a legnagyobb viszonteladókat, ahol korábban szép sikert aratott a VIC-20.
 |
1983-ban a Commodore az Osborne, valamint a Tandy sikerén felbuzdulva elkészítette a C64 hordozható verzióját. A 17 kilogrammot nyomó SX64-et, ami lényegében ugyanazt tudta, mint az alap asztali c-64, csak beépített, 5 inches kijelzőt és hajlékonylemez-meghajtót is tartalmazott. DX64 néven született egy olyan változat is, amelyben két meghajtó kapott helyet. Sajnos azonban egyik modell sem aratott nagy sikert. Pedig egy újabb mérföldkövet jelentettek a számítástechnikában, hiszen ezek voltak az első hordozható számítógépek színes kijelzővel.
|
