25 éves a Commodore 64 (2007. dec. 10.) Váltás...
Az 1983-ban a cég 681 millió dolláros bevétel eredményeként 88 millió dollár profitot termelt a Commodore, így a cég kétszer gyorsabb növekedést mutatott, mint az Apple. Ezzel elérte ebben az esztendőben a 32 százalékos piaci részesedést. Ráadásúl piacra dobták a világ első hordozható számítógépét a Commodore SX64-et.
Ekkor azonban Jack Tramiel kilépett a saját maga által alapított cégből. Távozását nem indokolta meg.
Később kiderült, hogy Tramiel és Gould között nézeteltérések támadtak, mivel Gould rendszeresen kihagyta Tramielt a vállalatot érintő fontosabb döntésekből. Tramiel később így fogalmazott: "Én terjeszkedni akartam, Gould pedig nem."
Ezzel a döntéssel a Commodore két és fél évtizedes fennállásának legsúlyosabb veszteségét szenvedte el, és ezzel a lépéssel megpecsételte sorsát. Akármilyen diktatórikus is volt ugyanis Tramiel, kétségtelen, hogy a legfontosabb és legeredményesebb döntések az ő nevéhez fuzodnek, és a marketingpolitikája komoly szerepet játszott a sikerben.
Az alapító helyére Gould jóvoltából Marshall F. Smith lépett, aki bár rendelkezett vezetési tapasztalattal, ezt itt mégse tudta felcsillantani... Tramiel távozásával az áldás is elhagyta a céget. Ennek jelei már 1984-ben megmutatkoztak, elsősorban nem amiatt, hogy leállították a VIC-20 gyártását. A Commodore ugyanis nem tudott mit kezdeni azzal a sok projekttel, amit Tramiel reá hagyott. Lássuk szép sorban, melyek voltak ezek! | A TED család
Sir Clive Sinclair gépei (a ZX-80, a ZX-81 és a különböző Spectrum-verziók) tagadhatatlanul nagy sikert arattak, mivel - készítőjük szándékának megfelelően - rendkívül olcsók voltak: 100 dollárnál is kevesebbet kellett fizetni darabjukért, ami még 1984-ben is potom összeg volt (a C64 akkortájt körülbelül 200 dollárba került). Tramiel ezért még 1983-ban belekezdett az új projektbe, amelynek a célja az volt, hogy a Commodore is előrukkolhasson egy megoldással a legalacsonyabb árkategóriában. Ennek eredménye lett a TED (Text Editing Device) elnevezésű chip, amely egymaga ellátta a grafika és a hang vezérlését, valamint az I/O feladatokat, így mellette szinte már nem is volt szükség másra, csupán egy CPU-ra és természetesen a memóriára.
A Dave Diorio által tervezett megoldás némely szempontból zseniális volt, más aspektusból kevésbé. Mindenképp a javára írható például, hogy a 16 általa ismert szín mindegyikét 8 különböző árnyalatban volt képes megjeleníteni, és így papíron 128, valójában pedig 121 különböző színt ismert (azért csak 121, mert az egyik alapszín a fekete, így annak minden árnyalata is fekete). Ezzel szemben viszont óriási hibája volt, hogy nem ismerte a sprite-okat, ugyanakkor tartalmazott néhány olyan figyelemreméltó megoldást, ami segített csökkenteni a rá épülő gépek költségét. Amiben azonban a TED semmiképpen sem volt túl jövőbemutató, az a hangkeltés, bár egy 100 dolláros géptől nem is várhatunk SID-minőséget...
Egyszóval a recept egyszeru volt: vedd a TED-et és a 6502 HMOS (High-Speed NMOS) technológiával elloállított verzióját, a 7501-et, és megvan a kispénzu vásárlók álmainak gépe. Tramiel több gépet is tervezett az új chipre.Az elso a sorban a C264 volt. A 64 KB RAM-mal ellátott gép 64 KB ROM-ot is kapott, amelynek az egyik felét az operációs rendszer és a 3.5-ös verziószámú BASIC foglalta el (ez utóbbi néhány új paranccsal jelentosen megkönnyítette a programozást), míg a másik felébe az eredeti tervek szerint különbözo gyárilag telepített segédprogramok kerültek volna (ez akkoriban úttöro ötletnek minosült): az oktatási célokra szánt kivitelbe egy LOGO értelmezo, egy másikba pedig a Pilot; a vállalkozásokat megcélzó kiszerelésbe egy professzionális szövegszerkeszto (SuperScript) vagy egy táblázatkezelo (EasyCalc); egy újabb verzióba egy kommunikációs szoftver (COM 264), míg egy otthoni és irodai munkát egyaránt megkönnyíto változatba a beszédes nevu Financial Adviser segédprogram. A nem választott szoftverek pedig külön cartridge-ek formájában lettek volna elérhetoek. Az elárusítóhelyek azonban egyáltalán nem tartották jó ötletnek ezt az elképzelést, mivel nem kívántak felhalmozni több verziót is ugyanabból a gépbol, aminek sikere ráadásul nem is volt garantált a C64-el való inkompatibilitás miatt. Elsosorban ugyanakkor nem is a leltározás látszólagos túlbonyolódása volt a gond: egyszeruen senkinek nem volt kedve értékes raktárterületeket elvenni a biztos bevételt jelento nagy elodtol, ami még hosszú évekig vezette az eladási listákat...
Az elmondottak hatására a Commodore vezetése úgy határozott, hogy enged a nyomásnak, ám nem akarta veszni hagyni a C264-be fektetett energiát, és jobb híján a TriMicro 3+1 nevu programcsomag került a gép valamennyi példányába, a cartridge ötletét pedig elvetették. Így kapta végül a TED család elso tagja a Plus/4 elnevezést. Az 1984 elején bemutatott, új gép azonban csúfos kudarcot vallott, amiben komoly szerepet játszott a használhatatlan, beépített szoftver. 32 KB ugyanis egy alkalmazásnak még éppen elég, ám háromnak már édeskevés, és ez meg is látszott a képességeiken: a szövegszerkeszto, a táblázatkezelo és az adatbázis-kezelo csak viszonylag kis adatmennyisségekkel tudott dolgozni, és persze a szolgáltatásválasztékuk sem volt elsőosztályú... | A Plus/4 fogadtatása természetesen megpecsételte a TED család többi tagjának a sorsát is, amelyek nagy része többnyire piacra sem került. (Azért írjuk, hogy "többnyire", mert a Commodore esetében nincs abszolút értelemben vett "soha": a hivatalosan meg nem jelentetett gépek prototípusai, illetve első legyártott sorozatai rendszerint vagy kiszivárogtak, vagy az egyes kirendeltségek a maguk területén reklámozták, és árusították is őket.) Ez a sors jutott a C232-nek is, ami a nevéhez méltón a Plus/4 csökkentett tudású verziója volt, feleannyi memóriával és beépített segédprogramok nélkül.
A C364 már egy továbbfejlesztett modellnek készült, ami extraként egy numerikus billentyűzetet, 128 KB méretű ROM-ot és egy bővíthető, alaphelyzetben 260 szavas szótárral rendelkező beszédszintetizátort tartalmazott volna (ez utóbbi Magic Voice néven egyébként megvásárolható volt a C64-hez is, mégpedig cartridge formájában). Amennyire köztudott, ez a modell sehol a világon nem került a boltok polcaira.
A következő TED-gép a C116 volt, ami valójában egy még tovább butított Plus/4, hiszen a ház nagyban hasonlított az elődhöz (azzal az egy lényegi különbséggel, hogy a négy kurzorbillentyűt itt egybeépítették), viszont csak 16 KB RAM-mal és 32 KB ROM-mal érkezett (természetesen bárminemű beépített szoftver nélkül). A gép terveit aztán elvetették, ám az első sorozatokból felhalmozott készleteket a Commodore németországi kirendeltsége jobb híján kiárusította oktatási célokra, miközben pedig elkészült a hivatalos változat, a C16, ami az eredeti Commodore 64-hez hasonló házban érkezett, ám ehhez természetesen új alaplapokat kellett előállítani (az eltérő elrendezés miatt). Sajnos azonban a gép így is elbukott, hiszen nemcsak a TED C64-el való inkompatibilitását, hanem az 1984 végén már kevésnek számító 16 KB memóriát sem értékelték sokra a vásárlók...
| Mivel az Amiga története túl nagy szerteágazó témakör így a Commodore történetének folytatását az Amiga történeténél keressétek. (Hamarosan)
|
